Megcsalt a feleségem, elengedtem Őt…

Pappné Szabó Anita házassági tanácsadó

“Fájdalmas emlékeket hoz fel még mindig bennem a múlt. Sokat dolgoztam azon, hogy megértsem mi történt, és tudom, hogy én mindent megtettem, hogy megmentsem a kapcsolatunkat, de nem sikerült.

Amikor láttam, hogy értelmetlen a próbálkozásom, mivel Ő döntésképtelen volt, elengedtem Őt.

Hiába próbáltam én megmenteni a kapcsolatot, a végén egyértelmű volt, hogy véget kell vetnem ennek. Nem éreztem tőle, hogy Ő bármit tett volna ezért, nem éreztem a szeretetet, az akaratot. Szeretném azt mondani, hogy meg tudtuk beszélni a dolgokat, de nem, még ebben sem volt partner.

A mi szerelmünk huszonévesen kezdődött. Én szerettem Őt és Ő is engem. Rengeteg intimitás volt köztünk. Sokat ölelkeztünk, csókolóztunk. Sokat utazgattunk, kirándultunk, mert mindketten szerettük ezt. Aztán gyerekeink születtek, mint Apa odatettem magam és Ő is jó Anya volt. Én főztem, takarítottam, kiszolgáltam a családom igényeit. Szerettem őket, boldog voltam.

Aztán egyszer, mintha késsel vágták volna el a boldogságomat, vége szakadt. Se szeretet, se szex, csak a semmi. Hiába kérdeztem a feleségem, mindig azt mondta minden rendben van.

Ez így ment hosszú hónapokig. Egyszer megláttam Őt egy másik férfival. A fájdalom leírhatatlan. Én konzervatív családi értékeket képviselek. Számomra a családi egység szent és sérthetetlen. Soha eszembe sem jutott, hogy bármit a családi egység ellen tegyek.

Amikor számon kértem a feleségem, csak hallgatott. Mondhatni semmiben nem volt partner. Szerinte a mi házasságunk nagyon rossz volt, semmi jó nem volt benne, és a szex is rossz volt. Ennek ellenére nem akart elválni és elkezdtünk azon dolgozni, hogy megmentsük a házasságunkat.

Én mindent megtettem, hogy megmentsem a házasságunkat, ő semmit. Ez az időszak fél évig tartott. Akkor rájöttem, hogy vége. Én mondtam ki, nagyon nehéz döntés volt, de úgy gondoltam, talán jár még nekünk a boldogság mással, ha együtt már nem megy.

Nem akartam már megmenteni ezt a kapcsolatot, amely már csak a szenvedést jelentette mindkettőnk számára. Amikor meghoztam ezt a döntésemet, megkönnyebbültem.

A válás mindkettőnket a mélybe rántott, nagyon nehéz volt.

A gyerekek miatt, mind a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Nagyon jól együtt működünk, mint szülői pár. Ő az óta is egyedül él, boldog így, szakmailag kiteljesedett, én mindenben támogatom őket.

Már nem haragszom rá.

Nekem nagyon nehéz volt a családom nélkül, de az élet újabb kapcsolattal ajándékozott meg.

Minden egy elhúzódó munkavacsorával kezdődött, amelyből szerelem lett. Azóta a feleségem. Nagyon figyelünk egymásra, rengeteget beszélgetünk, mindig mindent megbeszélünk.

Pontosan tisztában vagyok azzal, hogy hol hibáztam az első házasságomban, mi az én felelősségem azért, hogy idáig jutottunk, ezért mindent megteszek a mostani házasságomban a boldogságunkért.

Amit tudnék tanácsolni mindenkinek, rengeteg apró jel van, ami azt jelzi, hogy baj van, valami nem működik. Figyeljünk az apró jelekre és tegyünk a boldogságunkért.”

A jó párkapcsolatért minden nap tenni kell!

Ha élhetünk boldogan is, miért éljünk boldogtalanul?

Szeresse megfelelően párját!

Ha úgy gondolja nem tudja leküzdeni a felmerülő problémákat, forduljon hozzám bizalommal!