A válás nem opció

A válás nem opció

Pappné Szabó Anita  házassági tanácsadó

 

„Tulajdonképpen, mindig az igazit kerestem. Egyet tudtam, hogy a válás nem lesz opció nálam.

Ha én egyszer megnősülök, nem válok el soha.

Hallottam egy történetet az Indiai kultúráról, ott nincs válás, ott a családi egység a legfontosabb.

Így történt, hogy csak harmincon túl nősültem meg, és a legjobb „barátomat” vettem feleségül.

Tudom, banálisan hangzik a történet, mint a filmekben…de tényleg így történt.

A húszas éveim azzal teltek, hogy az összes barátom esküvőjéhez asszisztáltam. A gyerekeik születése után, pedig a problémájukat hallgattam.

Persze, hogy szerettem volna én is feleséget. De nem volt mindegy, hogy kit. A válás nálam nem opció.

Vele egy esküvőn ismerkedtem meg, Ő volt a legszebb koszorúslány. Nagyon tetszett nekem, de épp járt valakivel. Aznap este sokat beszélgettünk. Aztán újra és újra összefutottunk egy-egy esküvőn. Valamelyikünk mindig foglalt volt.

Így ment ez sok évig, egészen a harmincadik születésnapomig. Ott mindketten szabadok voltunk. Csak megkeseredettek, túl sok csalódáson voltunk már túl a párválasztással kapcsolatban. Ez nem jelenti azt, hogy faltuk a másik nemet. Ez nem igaz, de voltak csalódások.

Egyikünk sem akart kapcsolatot, pihenő időt adtunk magunknak. A magányosság érzése tett minket a legjobb barátokká. Sokat beszéltünk telefonon, és ha valahová párt kellett vinni, egymást vittük.

Úgy jártunk – keltünk, mint a házasok, kockázat nélkül, hisz semmi intimitás nem volt köztünk. Ez így volt tökéletes. Csak telt az idő. Egyikünk sem fiatalodott.

A barátainknak, már iskolás gyerekeik voltak, rengeteg problémájuk, veszekedéseik, kibéküléseik, párterápiára jártak, családi autóval közlekedtek, házassági évfordulókat ünnepeltek, nagy családi karácsonyaik voltak, szóval nekik mindenük meg volt.

Tudom, furán hangzik, de olyan magányos voltam már, hogy még a párterápiájukat is irigyeltem tőlük, mert nekik legalább van kivel küzdeni.

Egyik este a teraszomon üldögéltem, amikor átjött hozzám a legjobb barátom. Elmondta, hogy családra vágyik, és most van valaki, aki illene hozzá, és meg fogja próbálni vele, mert elege van az egyedül létből. Mit szólnék hozzá?

Hirtelen nagyon megijedtem. Óriási veszteség érzés kerített a hatalmába. Egy pillanat alatt átgondoltam a kapcsolatunkat. Ott esett le, hogy szerelmes vagyok a legjobb barátomba.

Megkérdeztem – Ismerem-e az illetőt?

Azt felelte – Igen.

Ki az? – Kérdeztem.

Azt felelte – Te vagy.

Nagyon boldog voltam. Aznap este ott aludt nálam. Hamarosan összeházasodtunk.

Jöttek: a gyerekek, családi ház, családi autó, veszekedések, problémák, kibékülések, szerelem, szeretet, küzdelem, harc, nevetés, boldogság.

Egyben azonban megegyeztünk még a házasságunk előtt, és ehhez tartjuk magunkat:

A válás nálunk nem opció.

Minden egyes sérelem után, meg akarjuk oldani a helyzetet, nem seperjük a szőnyeg alá a gondokat.”

Hogy mit tudnék tanácsolni?

Nagyon egyszerű: Élj úgy a pároddal, hogy a válás nálatok nem opció.

A jó párkapcsolatért minden nap tenni kell!

Ha élhetünk boldogan is, miért éljünk boldogtalanul?

Szeresse megfelelően párját!

Ha úgy gondolja nem tudja leküzdeni a felmerülő problémákat, forduljon hozzám bizalommal!

Share this post

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..